Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fordítás: Pécsi László

279 db /20 +

Bő 30 éve horgászom célirányosan nagy pontyokra méghozzá lemondások nélkül. Mit jelent ez?

Azt hogy a kapitális pontyok becserkészése és a kapásokban gazdag élmény dús peca nálam egyáltalán nem zárják ki egymást.

Az évek alatt a módszer, - mert egy komplex módszerről van szó - csodásan bizonyított. Az a megdöbbentő adat, hogy ennek a módszernek a segítségével 279 db 20 kg feletti pontyot sikerült kifognom, ebből 8 darab meghaladta a 30 kg-ot szerintem önmagáért beszél. Igaz ezek az eredmények nem egy szezonra értendők, bő 30 év tervszerű horgászat áll mögötte, viszont ha egy éves átlagot számolnak, szerintem sokan kiegyeznének vele, mivel azt is figyelembe kell venni, hogy jómagam nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy heteket töltsek el a vízparton. Nálam a leghosszabb túra maximum 1-2-3 napos és évente 35-40 napnál többet sajnos nem érek rá horgászattal tölteni.

Az módszer lényege, hogy egyáltalán nem szelektálok kőkeményre szárított nagy átmérőjű bojlikkal. Ehelyett egy szisztematikus etetési technikának köszönhetően az apróhalak valósággal fokozatosan kiszorulnak az etetésről.

Ennek alapja a tervszerű etetés és a valóban csúcs minőségű etető anyag!

 

Hogyan kell mindezt végrehajtani?

Olyan egyszerű, hogy legtöbben nem is gondolnának rá. Nem csak halak esetében működik egyébként. Az élővilág bármely területéről legyen, szó mindenütt ugyanez zajlik le. Ahhoz, hogy a módszert tényleg megértsük és legyen, elképzelés arról mi zajlik le a víz alatt a módszer részletes ismertetése előtt egy állatkísérletet mesélek el.

Én baromfiudvarban teszteltem önök is kipróbálhatják otthon. Fog működni kutyák, macskák teknősbékák egerek bármilyen faj esetében.

A módszer lényege két eltérő minőségű és mennyiségű eledel.

A baromfiudvaros teszt során én száraz kukoricát választottam ez képviselte a gyengébb minőséget viszonylag nagyobb mennyisében, míg a csontkukac a sokkal tápanyag dúsabb magasabb minőséget egészen kis mennyiségben.

Egy kilógramm kukoricához kevertem hozzá mindösszesen fél deciliter csontkukacot. A hatás szinte ijesztő volt.

A baromfik a szemes magvakat a nagy mennyiségnek köszönhetően gyorsan észrevették és ráálltak majd békésen nagyon visszafogottan szemezgettek. A pokol akkor kezdődött, amikor az első baromfi felfedezte a csontkukac jelenlétét. Ekkor szinte egymást marták a csontkukacért és ameddig volt csontkukac a területen egyetlen egy kukoricaszem se fogyott, a csontit viszont szinte egymás csőréből tépkedték ki.

De az igazi érdekesség most következik.

Ugyanezt a kísérletet megcsináltam csontkukac és földigiliszta kombinációval, ahol a földigiliszta képviselte a magasabb minőséget ebből csak kb. 10-15 szálat helyeztem el csontkukacból pedig közel egy litert.

Az eredmény az lett, hogy ezúttal a földigilisztáért ment a harc, amíg a földigiliszta tartott a csontkukac gyakorlatilag érintetlen maradt.

 

Mi a tanulság?

Még a leg egyszerűbb élőlények is képesek azonnal felismerni a számukra kedvezőbb táplálékot és meggyőződésem, hogy a mennyiségi viszonyokat is. Ezt onnét feltételezem, hogy amikor kizárólag nagyobb mennyiségű csontit szórtam szét a baromfik láthatóan előszeretettel, de nyugodtan békésen szemezgettek belőle.

Akkor hogyan fordíthatjuk le mindezt a horgászat nyelvére.

A gyengébb minőséget képviselő etetőanyag nálam általában frissen főzött kukorica. Ebből halsűrűség függvényében néhány kilót szoktam szétteríteni. Majd erre a kukorica lapra szórok, ne nevessenek ki 20-25 darab bojlit, amely a kevesebb magasabb minőségű csalit képviseli.

Itt alapvetően fontos megjegyezni, hogy a módszer kizárólag valóban magas minőségű bojlival fog csak működni, hiszen a  valódi csalinak sokkal magasabb tápértékkel bíró, a halak számára gazdaságosabban megszerezhető tápláléknak kell lennie.

 

Mi fog történni etetés után?

Jellemzően először az apró halak jelennek meg. Én eleve nem szoktam nagy csalikkal és horgokkal horgászni, így gyakran fogok ezekből is jó párat. Fontos, hogy ne ijedjünk meg attól a teóriától, hogy innentől kezdve a nagyhal ott ólálkodik az etetés szélén és az első hal megakasztásának láttán ő már biztosan messzire elkerüli a területet. Minden kifogott kisebb példány után 5-10 szem bojlival etessünk tovább. A pótlás nagyon fontos! Meg fogják látni, hogy az erősebb testesebb egyedek valósággal elverik a magas tápértékű bojliktól az apróbb jellemzően gyengébb egyedeket. Az eredmény az, hogy fokozatosan nőni fog az etetésen tartózkodó halak átlag súlya és ezzel párhuzamosan a kifogott halak egyedsúlya is. A kukorica, mennyiségét nagyon el kell találni, hiszen annak a pótlására már nem kerül sor. A ráetetést csak bojlival végezzük.

Néhány napon belül ezzel a módszerrel el lehet jutni akár a 20 + os példányokig is, úgy hogy nem ültünk napokig egy-egy halra, hanem jót szórakoztunk. Vegyes méreteket fogtunk, ugyan de a kitűzött célok is megvalósultak.

 

 

Képgaléria

feltöltés alatt

Dátum: 2019.07.10
Fénykép: 0
Mappák: 0
 
 

 

Képgaléria



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 706
30 nap: 167
24 óra: 6